|
|
|
|
Áprilisi hétvége Rinyaszentkirályon
Lassan egy éve történt, hogy egy hétvégi napon ellátogattam Rinyaszentkirályra. Még soha nem jártam a víznél, csak hallomásból, különböző újságokból és az interneten keresztül ismertem a kapitális csukáiról elhíresült helyet. Azonban itt minden adott az eredményes pontyhorgászathoz is, mivel Külön bojlis jegy is váltható a számomra megfelelő és örvendetes szabályokkal, amely elengedhetetlen feltétele a halakkal való kíméletes és kulturált bánásmód. Bevallom, hogy egy sokkal mesterségesebb tónak gondoltam, de kellemeset csalódtam, mert a környezet lenyűgöző. Ezek után biztos voltam abban, hogy az idén már a felszereléseimmel együtt fogok visszatérni.
 A horgászat előtt 3 héttel újra a tónál jártam, de már a pontos helyválasztás és időpont-egyeztetés miatt. Most már csak az erdős rész alatti bojlis horgászatra kijelölt helyek érdekeltek. Kellemes séta után Tóth László tógazdával egyeztetve a 7-es, tó végi helyet választottam. Szerintem ez a "világ vége", mindentől távol, teljes nyugalomban. A választás oka, hogy főleg tavasszal épp ideális hely a sekély rész, körülbelül méteres, helyenként még kisebb vízzel. Nem egy egyszerű pálya, a part mentén nádtorzsák és bedőlt fák nehezítik a horgász dolgát. De egyúttal ez egy kihívás is, és ha a háborítatlan környezetben való horgászatnak ez az ára, akkor legyen. A másik kihívás számomra az általam megszokottnál nagyobb iszap és a törpeharcsák elkerülése lesz, erre jó lesz előre felkészülni.
Pénteken a késő délutáni órákban érkeztem a tóhoz, vasárnap délutánig terveztem a horgászatot. Kölcsönös üdvözlés és a papírok elintézése után máris a horgászhely felé tartottam. Sietnem kellett, mert közel volt az este, nem sok idő maradt a kipakoláshoz és táborveréshez.
Még sosem horgásztam hajszálelőkés módszerrel törpeharcsás vízen, de megvannak a megfelelő módszerek a kis fenevadak kiküszöbölésére. Ezeket a szabályokat, ha tetszik, ha nem be kell tartani és akkor semmivel nem különbözhet a horgászatunk a megszokottól. Tigrismogyoró, bojlit védő háló és a pop up sem hiányozhatott a kelléktárból. Előzetes információim alapján fel voltam készülve, hogy mivel és hogyan is lehetne eredményesen próbálkozni. Például a nagy mennyiségű szemes magokkal való etetésen keresztül a kőkemény bojlik használatáig. Igazából egyik sem az én világom ezért más taktikát választottam, dobálós horgászatot terveztem. A bojlis jegyhez ezen a tavon jár egy csónak is ám ezt nem szándékoztam igénybe venni, ezért az etetést is partról oldottam meg. Bojlival való koncentrált etetést azonban semmiképp sem szerettem volna, mert ezzel csak a törpeharcsák figyelmét hívtam volna föl a könnyen megszerezhető falatokra. A taktika az volt, hogy először kb. fél kg bojlit dobócsövezek be nagy területen elszórva, hogy minél több ideig tartson a falánk ellenségeimnek lakmározni a kedvenceimnek szánt etetésből. Úgy gondoltam, hogy ha pontyok is tartózkodnak előttem és marad nekik valami az etetésből, akkor elvileg ott tudom tartani őket egy ideig, mert ha még találnak egy-egy szemet, akkor talán elkezdenek keresgélni az előttem található területen. Az egyik boton próbaképp saját készítésű bojlival próbálkoztam minden védelem nélkül, mert kíváncsi voltam arra, hogy mennyi ideig tart a kis fenevadaknak felzabálni a csalit. Ahogy várható volt, a nem túlzottan kemény golyó nem tartott ki, sokáig mert kb. 1.5óra múlva üres volt a hajszálelőkém. Pont erre számítottam, de sejtettem, hogy itt csak akkor leszek majd eredményes, ha a csalizásra szánt bojlit behálózom. Így a saját készítésű fűszeres golyó mehetett is vissza a helyére, természetesen védőhálóba burkolva. Természetesen a második szerelésemre is védelemmel felvértezett bojli került, de hóemberként így a kőkemény gyári bojli felett egy szem sárga pop-up díszelgett. Harmadik szerelésemet pedig nagyméretű tigrismogyoróval csaliztam, amit kikönnyítettem egy szem gumikukoricával. Ezt mindig pva hálóba töltött maroknyi tigrismogyoróval együtt küldtem be.
Kapás szempontjából nyugodt volt az este, nem zavarta meg semmi a táborverést és a vacsorát. Mindent elrendeztem magam körül, mivel éjszaka különösen fontosnak tartom azt, hogy minden a helyén és kéznél legyen a sötétben. Csak ültem a stégen, figyeltem a madarakat, gyönyörködtem az egyre sötétedő tájban, csendben várva a kapást. Fárasztó hét állt mögöttem. A délutáni pörgés és a nagy nyugalom is gyorsan megtette hatását ezért rövidesen úgy döntöttem alszom egy kicsit. Bebújtam a hálózsákba, de reménykedtem abban, hogy nem sokáig alszom, mert a halak nem fogják hagyni, hogy nyugodtan pihenjek.
Nem sok idő telt el, este 11 múlott pár perccel mikor felébredtem. Lementem a stégre, hogy megnézzem, minden rendben van-e. Épp arra gondoltam, hogy de szép lenne, ha épp most lenne kapás mikor itt vagyok a botok mellett. Uri Geller minden bizonnyal megirigyelhetne, mert mikor ránéztem a swinger-ekre a jobb oldali, tigrismogyorós botom jelzője ejtős kapást jelezve beesett. A botot megemelve jó erőt éreztem, ellenfelem a hazai pálya minden előnyét kihasználva próbált megszabadulni tőlem, egyenesen a balra található bedőlt fa felé vette az irányt. Ez volt az a pillanat mikor áldottam magam, hogy a megszokottól picit erősebb zsinórt tekertem az orsóim dobjára. Nem az én stílusom a kemény, erőszakos fárasztás, inkább a lágyabb botokat és az élvezetes fárasztásokat szeretem, mintsem a kemény felszereléssel való "csörlőzést". De most kénytelen voltam lefogni az orsó dobját és lesz, ami lesz, karikába hajlott bottal elkezdtem a fa irányából elhúzni a halat, ami ha nehézkesen is, de szerencsére irányt változtatott. De hogy ne legyen minden olyan szép - ahogy én azt elképzeltem - ez az irány két nagy nádcsomó felé vezetett. Újabb kemény húzásokra volt szükségem ahhoz, hogy pontyomat a stég előtt található szabad részen tudjam, ott ahol már biztonsággal és kíméletesebben birkózhattunk egymással. A sötétben csak a már merítőben pihegő halra világítva érzékeltem, hogy bizony rögtön elsőre egy 10 kiló feletti példánnyal van dolgom. A mérleg 10.60kg-ot mutatott. Nagy volt az örömöm és ilyen kezdés után reménykedtem, hogy a következő 36 óra még sok hasonló élményt tartogat.
Az éjszakai és hajnali órákban még két kapásom volt a tigrismogyoróval csalizott boton, mindkettőnél ugyanaz a forgatókönyv szerint zajlott le minden, mert rövid fárasztás után mindkét halam lemaradt. A második sikertelenség után horgot és előkéket cseréltem. Az egy szem házi készítésű süllyedő bojlival felcsalizott hajszálelőkémet is tigrismogyoróval csaliztam fel. A délelőtt folyamán újabb kapásnak örülhettem. A tettes egy 5.30kg-os tükörponty volt, ami olyan erővel és gyorsasággal húzta a nyeletőt, hogy hirtelen azt sem tudtam mi történt. Először amurnak gondoltam, de gyorsan kiderült, hogy ponty volt az erőszakos tettes, ami a gyári bojli+pop-up hóembert választotta.
A déli órákban beindult a nagyüzem. Másfél óra leforgása alatt 3 rinyaszentkirályi pontyot is matracra fektethettem, a legnagyobb közülük egy 6.30kg-os példány volt. Természetesen mindegyik már a jól bevált tigrismogyoróra éhezett meg.
A kora délutáni kapások közepette még az ebéd is kimaradt. Végre leülhettem falatozni, ami a jó levegőn mindig jobban esik, mint máskor. Talán az ebéd felénél tartottam mikor az átmeneti nyugalmat kapásjelzőm hangja törte meg. Húzós, intenzív kapás vette kezdetét. A botot megemelve a szerelék helyén egy hatalmas burvány jelent meg a víz felszínén. Ismeretlen ellenfelem azonnal hatalmas tempóban a tó közepe felé vette az irányt. Meglepetésemben csak tartottam a karikába hajlott botot és csak néztem az orsó dobjáról az iszonyatos tempóban lefutó zsinórt. Ez biztosan amur - gondoltam magamban - de valamit tennem kell, mert talán sosem fog lassítani. Ujjammal a dobot lágyan megfogva fékeztem egy picit a tempón, erre szerencsére ő is engedett, majd sikerült megfordítanom és nyernem egy kis távolságot. Attól féltem, hogy vagy a fába vagy a nád irányába fog menekülni, de a többi eddig fogott ponttyal ellentétben szerencsére most nem így történt. Fogalmam sincs mennyi idő telt el, de egyre közelebb tudtam magamhoz. Még mindig nem tudtam kivel hozott össze a sors, de szinte biztos voltam abban, hogy egy hatalmas növényevő küzd a zsinór végén. Ekkor végre megpillantottam a leadcore főzsinór felőli végét, majd végre megjelent a vízfelszínen egy hosszú hát, fodrozva a zavaróan csillogó vízfelszínt. Halam jó pár kört tett még, néhol ő nyert egy kis zsinórt néha én. Pár perccel később végre megláthattam nemesen küzdő ellenfelem. Egy hatalmas tükrös jelent meg a vízfelszínen. Merítőt vettem a kezembe és lassan alácsúsztattam. Alig hittem a szememnek. Hatalmas volt, ekkora pontyot még sosem fogtam. Óvatosan helyeztem matracra. A mérleg kereken 16.00kg-ot mutatott. Szomszédjaim segítsége kellett a fotózáshoz, ekkora pontyot már nem akartam egyedül fényképezni. Fertőtlenítés után pár pillantást még vetettem rá majd a matracról óvatosan visszaengedtem otthonába. Örömmámorban és boldogságban úsztam. Megfogtam és kezemben tarthattam életem eddigi legnagyobb tükörpontyát.
Kisebb szünet után késő délután újabb kapásom volt. Ezúttal a kicsit beljebb dobott hóemberes boton. Ez hihetetlen mi van itt - gondoltam magamban, mert újabb komoly halat éreztem küzdeni a zsinór végén. Sajnos a fárasztás nem tartott sokáig mert az ismeretlen erő lefordult a horgomról, így csalódottan tekerhettem ki az üres szereléket. Kis idő múlva ismét újabb kapásra lettem figyelmes. A megakasztott hal sajnos a tőlem jobbra található nádcsomók közé menekült. Sokáig vártam leengedett bottal, hogy talán kiugrik a vendégmarasztaló torzsák közül, de sajnos nem így történt és ezúttal is üresen tekertem ki szerelésemet. Ennek és a nekem megszokotthoz képest nehéz terep hatására - főleg hogy nem kicsi pontyokkal is összehozott a sors - úgy döntöttem, hogy még is csak elhozok egy csónakot. Mint később kiderült már nem volt rá szükség, de nyugodtabb voltam, hogy kéznél van.
Az esti órák felé közeledve újabb brutális kapás, majd kemény és hosszú fárasztás következett. Szépen megdolgoztatott a 7.60kg-os nyurga. Olyan erővel küzdött, hogy mikor a horgot kivettem az ajkai közül csak akkor láttam, hogy használhatatlanná vált, szinte teljesen kihajlott. Kicsit több mint egy óra elteltével egy 4kg-os, majd kisvártatva egy 5kg-os pontyot fektettem matracra. Estére sötét felhők gyülekeztek felettem, még az eső is eleredt, de szerencsére amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen abba is maradt, így újra megjelent a hold, megvilágítva a rinyaszentkirályi pontyparadicsomot. Az éjszaka csendben és nyugalomban telt, így végre ki tudtam magam pihenni. Reggel álmosan ránéztem a csendben várakozó mozdulatlan kapásjelzőimre, de a jelek szerint pontyok hozzá sem nyúltak a csalikhoz. Becsöveztem újabb fél kiló bojlit, de a délelőtt folyamán az előző naphoz képest nagy volt a csend. A horgásztúrám utolsó óráiban végre megtört a jég és sikerült két kisebb,5 kiló alatti pontyot fognom. Úgy éreztem, hogy a nagyobb halak valamiért elkerülték az etetetett helyemet. Talán az időjárás változás miatt a tó egy másik része felé vehették az útjukat.
Dél körül összepakoltam és a csónakkal is visszahajóztam a kikötőbe. Gyorsan eltelt ez a horgászattal töltött, élményekben gazdag hétvége. Fárasztó napok álltak mögöttem, de mégis feltöltődve indultam hazafelé. A rinyaszentkirályi tó teljesen elvarázsolt és lenyűgözött a szépségével és csodálatos halállományával. Éppen ezért nem volt kérdéses, hogy ha lehet, minél előbb visszatérek a vadregényes környezetbe.
Tóth Balázs
CarpLove Team
|
|
