Közvetlenül az április végi Rinyaszentkirályi hétvége után már a visszatérést tervezgettem. Június első napjaiban minden adott volt egy újabb három napos kellemes túrához, így már hetekkel a tervezett időpont előtt lefoglaltam a kiszemelt helyet. Ekkor még nem sejtettem, hogy nem egy láblógatós, pihentető horgászat elé nézek, hanem alaposan meg kell majd küzdenem minden egyes pontyért. 
Sok tanulsággal szolgált az itt eltöltött áprilisi hétvége. Pontosan tudtam, hogy a tó mely részén, milyen taktikával és csalikkal lehetek eredményes. Választásom újra a tó végi utolsó horgászhelyre esett. Nem csak azért, mert itt sok szép halat sikerült fognom, hanem azért is, mert a sekély részben jobban bíztam, mint más helyekben.
A túra előtti hetek időjárása után sok negatív hírt lehetett hallani a vizek partjáról. Az évszaknak nem éppen megfelelő hosszantartó hideg lepte el a Kárpát-medencét viharos széllel és óriási esőzésekkel. A vizek hőmérséklete hirtelen hatalmasat zuhant, rég nem látott áradások vonultak végig a patakokon, folyókon. Az általuk táplált állóvizeket is megviselte a hirtelen érkezett nagy mennyiségű víz. A horgászat előtt pár nappal felhívtam a tógazdát, hogy minden rendben van-e, de Laci megnyugtatott, hogy szerencsére a Rinyaszentkirályi tóban komoly kárt nem okozott az ítéletidő.
Ez az extrém időjárás elvileg nem kedvezett uszonyos kedvenceimnek sem. Viszont a horgászat idejére éppen megszűnni látszott a rossz idő, és erős felmelegedés volt várható. A helyválasztás újra engem igazolt. A majd újra melegedésnek induló víz a sekély részen talán megint szép halakat tartogat számomra.
Pár órája elállt az eső, mikor a délutáni órákban Rinyaszentkirályra értem. Rövidesen kisebb erdei autókázás után már a 7-es horgászhely stégén állva vakargattam a fejem. Kissé aggódva vettem tudomásul, hogy a viharos szél alaposan átrendezte a stég melletti részt, ami addig sem volt egy könnyű pálya. Már a múltkor is kisebb gondot okozott a körülbelül 30-40 méterre található bedőlt fa, és előtte jó pár nádtorzsa, nem beszélve a másik oldalon lévő kisebb öbölt szegélyező nádasról. De most a helyzet sokkal rosszabb volt. A hosszan tartó viharos szél a helyem mellett talált pihenőhelyet a tó összes leszakított és úszóvá varázsolt nád és sásszigetének. Már előre láttam amint, a rutinos pontyaim azonnal az alkalmi félsziget mögé veszik az útjukat, segítségül hívva a bedől fa víz alatti zsinórmarasztaló ágait. Ebből bizony - ha a halak is úgy akarják - kapások után rendszeres csónakázás lesz. Egyedül, csónakmotor híján evezővel ez elég sok gondot fog okozni. Persze átmehettem volna a tó egy másik helyére, de eszembe sem jutott a helyváltoztatás, mert itt láttam esélyt a legtöbb kapásra.
Szerencse nélkül lehetetlennek tűnt a stégről a nagyobb pontyokat merítő szákba terelni
Elhoztam egy csónakot, és dobástávolságba tettem két bóját. Az egyiket 80cm-es a másikat pedig 1m-es mélységű vízben helyeztem el. Már a múltkor és most is azt tapasztaltam, hogy itt a horgászok többsége nagy mennyiségű kukoricával és búzával etet. Én ettől épp ellenkező taktikát választottam a törpeharcsa invázió, és a kisebb pontyok elkerülése miatt. Alap etetésként nagy területen körülbelül fél kg tigrismogyorót és fél kg bojlit szórtam a két bója közötti sávba. Ezt a részt a partról mindhárom bottal kényelmesen meg tudtam horgászni. Csaliként két boton, a múltkori horgászaton már bizonyító tigrismogyorót, a középső boton pedig saját készítésű hálózott kolbász- belachan bojlit és fruit burst pop-up-ot hóemberként fűztem a hajszálelőkére. Mikor minden bot beélesítve várta a kapást hozzáláttam a sátor felállításához. Talán negyed óra telhetett el, mikor a tigrismogyoróval csalizott boton intenzív húzós kapásom volt. Nem számítottam ilyen gyors eredményre, de ettől még cseppet sem voltam csalódott. Ellenfelem komoly halnak éreztem, mert határozottan és megállíthatatlanul húzta orsómról a zsinórt. Sajnos rosszul akadhatott a horog, mert pár perc küzdelem után kiegyenesedett bottal a kezemben szomorúan vettem tudomásul, hogy bizony nem ő az a hal, aminek fényképét később majd büszkén fogom nézegetni. A bevonatos előkezsinórom a küzdelemben helyenként lehámozódott, így teljesen használhatatlanná vált. Gyors előkecsere után tovább folytattam a horgászatot és a táborverést, amit kapás később már nem "zavart". Mikor már minden a helyén volt, jutott időm élvezni a naplementét, és a hely adta nyugalmat. Épp hogy besötétedett, mikor a bojlival csalizott botom jelzője folyamatosan sípolva tudatta velem, hogy egy komoly jelentkező akadt a hóemberre. A nem éppen ideális terepviszonyok miatt keményen és határozottan kellett fárasztanom. Tíz perc küzdelem után egy 6.80kg-os tőpontynak örülhettem.
A hétvége első pontya
Az újracsalizott szereléket visszadobtam a két bója közötti területre és fáradtan tértem nyugovóra. Tíz óra után nem sokkal újból kapás, újból a bojlival csalizott botra. A felszerelés minden tartalékát be kellett vetnem, hogy a komoly erővel védekező pontyot távol tartsam a bedőlt fa ágaitól. Hála az erős zsinórnak sikeresen szákolhattam egy olyan gyönyörű szép nyurgapontyot, aminek a 9.30kg -jához 78cm hosszúság párosult. Szépen indult ez a hétvége, bizakodva tekintettem a következő 2 nap elé.
Nem mindennapi paraméterekkel büszkélkedő esti vendégem
Reggel napsütés, vidám madárcsicsergés, békabrekegés ébresztett tudtomra adva, hogy végre elvonult a front. Swingereim mozdulatlanok maradtak egész éjszaka. Újracsalizás után minden botot visszadobtam az etetett sávba, majd fél kg bojlit csöveztem a bóják közé.
Reggeli közben egy 4kg-os pontyot sikerült fognom, ami később kiérdemelte a túra legkisebb pontya címet.
Ezután hosszú csend következett. A feltámadó északnyugati szél bizony nem nekem dolgozott, ráadásul az elmúlt napi esőzések következtében megemelkedett vízszint mielőbbi visszaállítása miatt a vizet is intenzíven ereszteni kellett, ezért a halak gyaníthatóan a tó, gát felőli részén gyülekeztek. Halmozgásnak nyomát sem láttam egészen délután 5 óra környékéig, amikor is egy csapásra megélénkült az előttem található vízrész. Egyik óráról a másikra ugrások, pontytúrások kezdték el tarkítani az addig csak hullámok által borzolt felszínt.
A nappalok többnyire unalmasan teltek
Az etetés mennyiségét és gyakoriságát rendszerint a kapások számához igazítom, de mivel a nap folyamán nem sok esemény történt, ezért egész nap nem mentem be a bójákhoz, ráadásul feleslegesen nem akartam megzavarni a helyet. Látva az egyre intenzívebb halmozgást becsónakáztam, és az előző este már megszórt nagy területű sávba újra bedobáltam fél-fél kg tigrismogyorót, bojlit és nagyméretű tigrismogyorós pelletet. Az egyik boton, a már jól bevált fruit burst pop-up mellé egy gyári chilis-tonhalas bojlit fűztem, amin elhagytam a törpeharcsák ellen kötött hálót. Fél óra sem telt el, mikor megfogtam az első pontyot, ezután pedig éjfélig szinte óramű pontossággal másfél óránkét újabb és újabb kapás következett. Halaim szinte kivétel nélkül a bedőlt farengetegbe menekültek. Rendszeresen kellett csónakkal utánuk mennem, zsinórt és halat szabadítanom a kusza ágak és nádtorzsák közül. Éjfélig 5 db pontyot fogtam, a legnagyobbnál 7.80kg-ot mutatott a mérleg. Mindegyik kivétel nélkül a háló nélküli bojlira éhezett meg. Érdekes, hogy a törpeharcsáknak nyoma sem volt, pedig legutóbb rövid idő alatt eltüntették a horog mellől a bojlit. Ráadásul a múltkori horgászaton oly sikeres tigrismogyoróval csalizott botom jelzője most némán hallgatott.
A pár héttel korábban nyerőnek bizonyuló csali most kevésbé működött
Viszont a süllyedő+pop up bojli hóemberként elnyerte a pontyok tetszését
Az alkalmi félsziget és a bedőlt fa alaposan megnehezítette a dolgom
Nehéz, de élvezetes küzdelem után tarthattam csak fényképezőgép elé a pontyokat
Éjfél után fáradtan tértem nyugovóra. Hajnalban a másik bojlival csalizott boton is elhagytam a hálót. A kora reggeli órákban még két kapást sikerült elérnem, de sajnos első halam fárasztás közben lefordult a horogról, a másik pedig minden igyekezetem ellenére a sűrű nádcsomók közé menekült. Hiába mentem utána csónakkal, ekkorra már sikerült megszabadulnia a horogtól. Horgásztam már jó pár vízen, de ilyen hevesen küzdő halakkal ritkán találkoztam, mint itt, még a kisebb példányokkal is élvezetes küzdelmet folytattunk.
A nem várt nehézségek ellenére fárasztó, de nagyon jó hétvége állt mögöttem. Jó volt picit eggyé válni a természettel és a háborítatlan nyugalomban élvezni a horgászat minden szépségét.
Készítette: Tóth Balázs
